Attilával 2015-ben hozott össze a legjobb szerencse: Béla volt a közös pontunk – a szarvasi mozit és a nyergesújfaluit, az épp alakuló-induló 10S MOZI-t a filmszolgáltató Béla kötötte össze /Béla persze a külön fejezetünk Georges Lucas, Yoda mester után a mozi életében/. Nem lehettünk egy súlycsoport, csekkoljátok csupán a két város lélekszámát… Attila felhívott és nagyjából öt perc után már “zizegtünk” és agyaztunk hajnal kettőig. Húztuk egymást, Attila analóg, igazi filmes mozigépészként mesterkedett, aztán penge módon a digitális mozis kultúrát is beemelte tudásába, a felsőfokra.
Mitagadás, kicsinek éreztem magam elsőre és másodikra is nála, miközben már barátok lettük. ÉLETRE, ÉS TOVÁBB. Nincs választás, beszippantott engem is a mozis energiakör. Nincs magyarázat – ha benne vagy érted, nem magyarázok – a szócséplés meg más szakma. A szarvasi mozival nekünk: vér- és dacszövetség – Attilán keresztül, Mónival, Norbival létrejött. /Nincs tiszteletkör hisz valódi, élő kapcsolatok nagyon-nagyon jó emberekkel ebből a csudijó popszakmából./
Attila?
Az égi moziban vetít, Őt már meghívták! Nekünk most gáz, mert elvállalta.
El kell fogadnunk. Ilyen mozigépész és közönségszervező, igazi szarvasi bohém ember nem terem mindennap. De a Teremtő meghívta, tud valamit!
A családot illett volna megkérdezni, azonban ez már egy másik szint /sokadik mátrix?/, döntöttek róla, szükség volt Rá az Égi Moziban!
Attila, Norbi a kombi Ladával meglátogatták a 10S MOZI-t /pizza volt és pálinka is előkerült de azt nem fogyasztottak mert Szarvasra vissza is kellett aznap menniük, Attila meg háttal fotóztatta magát (lásd a képen), a rend kedvéért… Nooormális?/
Családjának, feleségének, gyermekeinek, a szarvasi mozisoknak a nyergesi mozisok őszinte részvétüket fejezik ki. Attila itt él velem/velünk szóval marad amíg vagyunk és élünk, a Bohém rapszódia az ő filmje és nem Freddié /titok: heteken keresztül húztuk egymást, b@sztattam poénból , Ő volt a főszereplő – de nem, de igen, aztán fotósoppal’ bizonyítottam is 🙂
Képtelen vagyok visszaadni azt, amit adtál nekem Attila, annyit kérek csupán az égi moziba bár a kópiákat már lerendeltem Bélától – de nézz utána a kulcsoknak hogy érvényesek-e.
Nyugodj békében, de ne annyira a mennyei gépházban. Úgysem hagylak. Egy stokit rezerválj nekem is – követlek barátom, nem úszol meg és ne reménykedj. Megígérem, rengeteg mozinézőnek fogok a találkozásunkig élményt szerezni. Ez a becsületünk Attila, ezt tanultam Tőled, persze majd a vizet is együtt gereblyézzük ahogy megbeszéltük. Nem mentél el, fentről röhögsz, megint elcsesztem a showtime-ot, lemegy a teremfény, indul a vetítés. Találkozunk, Gellért a mozigépházból